Nem nagyon volt az elmúlt egy évnek belpolitikája a gazdasági- és külpolitikai kríziskezelésen túl – ami viszont igen, az megmutatta: a rendszernek van szavatossági ideje. Az ötödik Orbán-kormány államformává tette a suttyóságot, és egyre szorosabban markolja kritikusai torkát, jóllehet, egy év alatt mutatott annyi válságjelenséget, amelyhez korábban egész ciklusok kellettek.
Miközben romlik a közhangulat és az emberek anyagi helyzete, az elmúlt egy évben felerősödött a hallgatás is. Sokan inkább nem vállalják névvel a véleményüket, csak hogy elkerüljék a konfliktusokat. A kormány érdemi ügyekben hallgat (el információkat), aki viszont felemeli a szavát, azt eltapossák.
Egyelőre nem látszik, mit nyer az ország azzal a sajátos külpolitikával, ami az elmúlt évet is jellemezte, mindenesetre a háború és Brüsszel tökéletes bűnbakok a kormányzati hibák és a gazdasági bajok elfedésére. Az orosz kémbank elleni amerikai szankciók ismét bebizonyították, hogy Orbán Viktor csak az erőből ért, ahogy az is világossá vált, milyen politikai veszélyeket rejt Magyarország balkáni kavarása. Nagy fordulat ugyanakkor nincs a láthatáron, de sok múlhat azon, milyen irányba mozdul el a Nyugattal való kapcsolatában Törökország és Szerbia.
Nemhogy a rendszerváltás óta, de még több évtizede nem volt annyira tragikus és kilátástalan a magyar művészet helyzete, mint az ötödik Orbán-kormány alatt: a Fidesz mostanra már a látszatra sem próbál ügyelni. Mintha a rettenetes gazdasági helyzet megadta volna a kilövési engedélyt mindenkire, aki nem tette le a politikai hűségesküt.
Éveken át pörgette erőltetetten a gazdaságot a kormány, majd a kampányban kiosztott kétezer milliárd forint ingyen pénzt, most pedig nem csak visszaszedi ezt, hanem ahogy csak lehet, próbál újabb bevételekhez jutni, hogy a növekedést valahogyan fenntartsa. Az elmúlt több mint egy év már a megszorításról szólt, és nincs jele annak, hogy egyhamar jobb lenne.
